Zita nyár elején kezdte látogatni az edzéseimet, rögtön meg is lepett, amikor közölte, hogy 4 gyermek büszke anyukája. Hiszen fantasztikus formában volt akkor is, azóta pedig még inkább! :)
Igazán motiváló lehet az ő példája bárki számára, hogyan képes család, háztartás, munka és sport összhangját megteremteni maga körül. Közvetlen, lendületes, mosolygós és lelkes, szinte kezdettől fogva barátság szövődött közöttünk. Mindezek miatt döntöttem úgy, hogy szeretném bemutatni az ő szemszögéből milyen is MommyBuilderré válni!
Mióta sportolsz, hogyan kezdődött ez az életedben?
A sport mindig része volt az életemnek, kisebb nagyobb megszakításokkal. Kislányként is sokat tornáztam a szobámban egyedül, akkor még főleg az alakformálás volt a fő motiváció!
A futás mikor épült be a napi rutinodba?
A futás nagy szerelem, az egyetemi éveim alatt kezdtem el és azóta is nagyon szeretem! Aztán jött egy nagy szünet, munkába álltam majd férjhez mentem, családot, otthont alapítottunk, megszületett az első majd viszonylag gyorsan a második gyermekünk is. Mikor picit nagyobbak lettek a gyerekek (4 és 2 évesek), éreztem magamban mar annyi plusz energiát, hogy nagyon apró léptekkel, de újra fel tudtam venni a ritmust, elkezdtem újra futni az utcánkban. Az élet aztán úgy hozta, hogy tényleg abba kellett hagynom egy időre az aktív sportot, mert újra kisbabát vártam. Megint hosszú szünet következett,ez idő alatt a negyedik kisbabám is megszületett. Aztán kb. másfél évvel ezelőtt nyáron újra lendületet kaptam. Nagyon nagy szerencsémre megépült a futópálya is, és azóta szinte nincs megállás. Heti 2-3 alkalommal igyekszem kijutni a pályára, és már az időjárási körülmények sem jelentenek akadályt (ami korábban meg visszatartó erő volt) futottam mínusz 8 fokban is, hóesésben, szemerkélő esőben. Csak egy jó nagy adag elszántság és megfelelő öltözet szükséges! Általában délelőttönként megyek 8-13 km alkalmanként attól függ mennyi időm van, milyen lelki, fizikai állapotban és milyen hangulatban vagyok.
Rendszeresen jársz MommyBuilder edzésekre is. Miért döntöttél úgy, hogy szükséged van irányított mozgásformára is?
A tornára nyáron az iskolai nyári szünet alatt találtam rá, mikor itthon voltak a gyerekek, nehezebben tudtam a futást megoldani, viszont a mozgás igényem megvolt! Ide vihettem a gyerekeket is, ők játszottak, szaladgáltak, vagy éppen beálltak velünk tornázni, és így mindenki jól járt. A tornát azóta sem hanyagolom, ha tudok járok rendszeresen, teljesen más izom csoportot mozgatunk meg az edzések alatt, mint amilyeneket a futás érint.
Hogyan tudod 4 gyerkőc mellett napirendi ponttá tenni az edzést?
Mióta újra elkezdődött a suli, ovi, bölcsi, leteszem reggel a gyerekeket és mar indulhat is a nap aktívan mozgással. Persze ez nem mindig sikerül így, de törekszem rá! Attól függ hogyan tudom összeegyeztetni az egyéb teendőim, feladataim mellett! A délután pedig mar teljes mértékben a családé.
Most éppen egy újabb élethelyzet előtt állok, készülök visszatérni a munka világába! Az igazi kihívást az jelenti a számomra, hogyan tudom egy 8 órás irodai munka mellett ugyan ezt az aktív életvitelt folytatni, úgy hogy a munka, a család, illetve háztartás ne lássa kárát.
Mit ad neked az edzés, a futás?
Számomra nem csak arról szól, hogy a várandósságok, és a gyerekek születése után újra formába hozzam, illetve formában tartsam magam, hanem az egészségmegőrzés mellett a teljes kikapcsolódást jelenti! Az a másfél óra, a mai divatos kifejezéssel elve az “ én időm “ ami csak rólam szól, amire szükségem van, közben a kedvenc zenéimet hallgatva. Nekem a futás öröm, szabadság, kikapcsolódás, testi, lelki feltöltődés, és nem utolsó sorban most már a határaim feszegetése! Próbálok fejlődni, mérem az időt, távot, de sokszor csak úgy szabadon, spontán, ahogy a kedvem tartja minden elhatározás nélkül futok!
A rendszeres sport önbizalmat ad, kitartásra nevel, amit az élet egyéb területein is alkalmazni lehet. És nem utolsósorban említeném meg pozitív hozadékaként, hogy a gyerekeim ebbe nőnek fel, ezt a példát látják!
Üzennél pár mondatban a többi édesanyának, hogy bátran merjenek lépni a rendszeres sportolás felé?
Az én példám talán motiváló erő lehet azok számára, akikben a késztetés él a mozgás tekintetében, de az elhatározás még várat magára, sajnálják rá esetleg az időt a család és háztartás, munka mellett. Meg lehet oldani, és fontos, hogy szánjunk magunkra időt, mert ez a környezetünkre is pozitív hatással lehet.
Nagyon köszönöm a rövid interjút, Zita! A történeted, az életviteled most talán sok-sok anyukát motivál és megadja azt a lökést, hogy bátran merjen belevágni egy merőben új, sportos, boldog életbe!